.: JamjarLady ételmódmagazinja :.

• Blog oldal
• Archívum
• 

2012. december 22., szombat

Búcsú

Egy soha sem volt Boldog Család, soha sem volt krónikája ezennel bezárult.

Folytatás máshol másként...

AKit esetleg érdekel, keressen meg...

2011. november 16., szerda

köszönet!

Nagyon szépen köszönöm a kedves segítségeket!
Sikerült visszanyernem a receptet!
És újra felraktam!

Igazából bevallom fogalmam sincs, volt-e még valami érdemleges, raktam-e fel még receptet vagy fontosat. Összefolynak a tervek, a felrakott gondolatok, és a körvonalazódó projektek a sok mindennel a fejemben...

Az utóbbi hetekben a terveim között több gluténmentes recept is szerepelt, van amin még finomítanom és dolgoznom kell majd, ha az időm engedi.
Abban az esetben ha valami nagyon hiányzik és pótolandó, légyszíves jelezzetek nekem, ha valakinek gondosan el van rakva az info és/vagy a recept!

Köszönöm! :)

2011. november 16., szerda

Gluténmentes Kevert kuglóf

Nyár óta gluténmentes diétára fogott a dokim. Nem mondom hogy egyszerű feladat, mindenképpen jó nagy kihívás.
AMi sok szempontból nem is olyan vészes, mert azért lehet sok mindent enni.
Csak a finom kenyerek, péksütik hiányoznak.
Ja és hát a sütik. AMiket készítek. Igazából enni nem szoktam őket, de mivel hogy az ember furcsa lény, és ha valamit tiltanak neki, akkor márpedig ő csakis azt szeretné enni, amit nem lehet.
Hát valahogy így van ez...

Próbálkoztam többféle édes sütit kukorica és/vagy riszliszttel elkészíteni.
Volt ami klassz lett (pld:almás goffri tészta) de volt ami rémes lett: pld: crumble. Ez olyan száraz lett, hogy majdnem landolt a kukában.
A túrógombóccal ölni lehetett, mire kihűlt kukoricadarával.

Na tehát nem adom fel és kísérletezem tovább.
Két receptet használtam kiindulási pontnak - az egyiket Noli-tól a másikat pedig Toni-tól kaptam, így lett ezekből egy harmadik. Egyik sem gluténmentes eredetileg, de összehoztam a hozzávalókat. Azt gondolom ez most egészen jól sikerült.

4 tojás sárgáját
1 zacsi vaníliás cukorral és
20g gr cukorral habosra keverem,
hozzáöntök 2 dl tejszínt
és kb fél bögre olajat (kb 70 gr)
fél citrom levét belefacsarom, és belereszelem a héját is.
egy zacsi sütőport keverek bele,
és hozzá adok  225 gr kukorica lisztet
végül beleszórok 100 gr durvára vágott diót,
apró süthető csokigolyókat (még tortadarát is adtam hozzá)
ha szeretik, akkor mazsolát - ha ellenség - akkor kihagyható nyugodtan.
és végül a 4 tojás fehérjét kemény habbá verve hozzáforgatom óvatosan.
Előmelegített sütőben legalább 45-55 perc.

Természetesen normál lisztből is ugyanilyen finom, sőt!

 

2011. november 16., szerda

:(

Az van, hogy a múlt heti szerver behalás áldozatává vált pár bejegyzésem.
(és a hozzájuk tartozó kommentek is persze-amiből ugyan nem volt sok, de volt)

Nos véletlenek nincsenek, van olyan, amiért esetleg nem nagy kár.

DE pont az az egy nagyon hiányzik, amelyik gluténmentes kuglóf recept volt.
mert természetesen a receptet külön nem írtam le, és most nagyon nagy szükségem lenne rá.
Ha véletlenül valaki valamiért elrakta, elmentette, felírta legyen olyan kedves nekem elküldeni.
Előre is köszönöm!

2011. augusztus 15., hétfő

Dél-Nyugat Anglia

Tulajdonképpen fogalmam(munk) sincs honnan jött az ötlet SZG-nek, hogy idén célozzuk meg Angliát, mint a nyaralás célállomását.
De valahogy egyszer kimondta, én meg rábólintottam. Bár őszintén bevallom, sohasem vonzódtam a szigetországhoz, és nem is nagyon érdekelt.
Na persze London az más, voltam már többször, és ahogy szoktam amit lehetett bejártam és megnéztem. Ezek az alkalmak mondjuk még az előző évezredben voltak, úgyhogy kissé kopottasak az emlékeim.
Tehát jött a nyár, megpróbáltunk találni egy időpontot, ami leginkább SZG-nek volt alkalmas, lévén az ő fix munkája nem nagyon hagy más választást, mint előre kibökni az időpontot és menni.
Bár nálam is összefutott pár munka, de úgy éreztem, nem maradhatok itthon. Télen amúgy sem mentem velük síelni sem, akkor is munkák miatt.
És különben is, már bennem volt a mehetnék és a VilágotLáthatnék. Egyre jobban kezdett érdekelni. Vettem/kaptam útikönyvet, már jó előre lapozgattam és jelölgettem minden fontos megnéznivalót.
És eljött végre a várva várt indulás. Persze elég hűvös, esős időben vágtunk neki az útnak.
A szokásos felállás. Zafikába bepakol az összes cucc, Gyereket útközben felvettük a edzőtáborból, és irány a NagyVilág!
Mondjuk az éjszakai pár órás alvás egy parkolóban nem volt olyan felséges, de ki lehetett bírni. A borongós esőt már kevésbé. Szerencsére Németország után az ég is kezdett kékebb és felhőtlenebb lenni, bár maradt a hűvös.

Antwerpenbe éppen a vasárnapi vásár idejére érkeztünk. Elég vegyes és furcsa tömeg fogadott bennünket, de minket Rubens gyönyörű háza, a Gyereket pedig egy igazi csokis-tejszínhabos valódi goffri hozta lázba.

A valódi ámulat és izgalom, pedig Brügge-ben fogott el minket!
Jaj, a sok csodás kis házikó, a gyönyörűséges boltocskák, a csokoládé üzletek, a hangulat, a kishajók, a biciklik, a rengeteg EzmegAz.  Alig győztük kapkodni a fejünket. Annyira jó volt hajókázni!
Európa legrégibb ispotálya, a Szent János kórház épülete mostanság a Memling Múzeumnak ad otthont. Az egész városka hangulata teljesen magával ragadó. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ide vissza kell még mennünk!
Belgium után a Calais kompra szállás és Dover fehér szikláinak látványa volt a következő ámulat tárgya.
No és természetesen az igazi angol fű zöldsége, lágysága, puhasága!
És valóban Doverben tényleg fehérek a sziklák! Ha megpróbálnák az eróziótól megvédeni, akkor a sziklák nyomban bealgásodnának, így marad a természet koptató ereje és a fehérség.

Egy jó kis séta után, és a bal oldalon vezetés érzését kissé furcsán szokva máris Canterbury-ben találtuk magunkat. Sajnos túl sok időnk nem maradt Canterbury-t felfedezni, mert ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy Angliában bizony minden bezár 17 órakkor. Ezt a tényt azóta sem sikerült megszoknunk…
A templomot csak azért nem zárták rá a turistákra, mert egyrészt jófejek, másrészt a kórus is próbált éppen akkor. Fantasztikus a Katedrális, fenséges, és Thomas Beckett emléke nagyon különleges hangulatot teremt a látogatók számára.
Sajnos Anglia legrégebbi használatban lévő templomát – milyen érdekes! - Szent Márton templom-nem tudtuk megnézni, mert zárva volt, de legalább körbesétáltuk.

Másnap Brighton, Portmouth, Southhampton következett. Igazából ezek a nagy kikötő városok nem nagyon fogtak meg minket. Bár nagyon sok időt nem szenteltünk rájuk, de nem találtuk a varázsukat. Igazából azt gyanítom, hogy a Fiúknak már maga a tény, hogy olyan nagy kikötőkben fordultak meg, ahonnan nagy nemzetközi vitorlásversenyek indulnak, vagy ahol jövőre az Olimpia alatt lesznek a vitorlás versenyek – vagy Weymouth kikötőjében megtalálni a helyi vitorlásklubot, aminek a kikötőjében az Új-Zélandi egyik válogatott versenyzőnő vagy az egyik híres angol versenyzőnő éppen a hajóját szereli, már maga volt az igazi élmény.
Portsmouth katonai kikötőjének nagy része ad otthont a „Historic Dockyard”-nak. Sajnos nem volt elég időnk (minimum fél nap, de inkább egy egész- bejárni és részt venni az összes programon) de így is, azért amit lehetett ingyen megnézni, azt meg is néztük.
Természetesen a kisebb vagyonba kerülő családi jegyet délután 4 óra felé már nem is akarták nekünk eladni, ha úgysincs elég időnk mindent megnézni…

Salisbury azonban fantasztikus hangulatú kisváros!!!!! No és a Katedrális, igazán nagy, de filigrán, mégis hihetetlen energiával ható épület.
Megfér egymás mellett az egyik legrégebbi még mindig működő óraszerkezet(1386 óta), egy az utóbbi években (2008) felszentelt modern, letisztult, egyszerű, mégis egészen lenyűgöző feszített víztükrű keresztelőmedence, egy mai modern szoborkiállítás, és a Katedrális saját balettkarának élő előadása naponta 2x. No és a Káptalanteremben látható üveg alatt a Magna Carta legjobban olvasható, éppen maradt egyik példánya. 1215-ből.
A Katedrálist és a hatalmas parkot körülötte használják. Nyugodtan napoznak, fekszenek, játszanak, olvasnak, piknikeznek a füvön, a kutyák is nyugodtan szaglászhatnak, max pórázon kell őket tartani.
Angliában minden azért van, hogy az emberek használják, élvezzék, azt, amilyük van.
Salisbury közelében a régi városmaradék – kb. 5000 éves neolitikus korból ránk maradó Old Sarum igazi érdekességnek számít.
Onnan nem messze, Stonehenge azonban igazi túristaáradatot vonz. Az ember monumentálisabb építményeket vár, mégis van hatása a köveknek. Manapság már csak kerítés mögül lehet körbejárni ezt a furcsa építményt. De ha csendesen figyelünk, valamit azért érezhetünk a kövek sok ezer éves jelenlétéből, rezgéseiből.

Marlborough csendes kisváros, pici barátságos üzletekkel, kedves emberekkel, de itt valóban megáll az élet délután 17 után.
Ken Follett világhírű könyvéhez: „A Katedrális”-hoz használta fel a kisvárost, mint ihletet adó települést. A Katedrális épületéhez pedig a Salisbury-i és a Wells-i katedrális épületei adták az alapot.
Bath már egy nagyobb nyüzsgő fürdőváros, itt azért még este is lehet az utcán sétáló, nézelődő emberekkel találkozni, sőt a fiatalok azért még éjjel is ordibálnak.
Azért a város egyik legrégebbi ici-pici-keskeny épületében vacsorázni, igazán különleges élmény. Sally Lunn’s 1482 óta áll.

Glastonbury igazából a csodás apátság romjai miatt, a Szent Csipkebokor és Arthúr Király sírjhelye miatt is érdekes. Manapság az egykori apátság hatalmas épülete helyén hatalmas park és csak romok vannak, de nagyon kellemes hangulatban lehet piknikezni és pihenni.
A városkában mindenfelé a varázslók, boszorkányok, egyéb furcsa lények rohangálnak, néha megtermett hirtelen türkízkékbe öltözött „Istennők” meglehetősen furcsa alakokkal vegyülve az utcán, de azt hiszem ez itt természetesnek számít.

Cornwall-ban Looe városkája  és Polperro (nekünk Carina és Árpi miatt nagyon közel került a szívünkhöz!) kicsiny falucskája igazi hangulatos pihenni való hely, csodás sétautakkal a sziklák élén, a vízpart felett. Csak hegynek fel és le.
Looe-ban a kikötőben  Nelson, a félszemű fóka bronzszobra emlékezteti a helyieket a 26  évig velük élő fókára, akinek emlékét a mai napig szeretettel őrzik.

Fowey sok sok évig adott otthon Daphné du Maurier-nek, aki itt élt írta híres regényeit: A Manderley ház asszonya, Jamaica Inn, Madarak stb.

A „Világ vége” vagyis „Land’s End” igazából csodás hely, és valóban itt nagyon kicsinek érzi magát az ember a természet erőihez mérve, a sziklafalon sétálva és a hatalmas víztömeget bámulva. A terület magántulajdon és természetvédelmi terület is egyben, és ha figyelmesek vagyunk előttünk ugrálhatnak üregi nyulak, madárkák, és természetesen az elmaradhatatlan lovak, birkák, tehenek.
St. Ives kisvároskája sok galériának és művésznek ad otthont. Nagyon hangulatos, és kivételesen itt még este is pezseg az élet, minden nyitva van, szabad a vásár és az éttermek hosszú sora. Estére a kikötőbe beúsznak a kíváncsi fókák, akik némi falatra várva szórakoztatják a kikötői gyereksereget.
Tintagel legendás várának romja elég nehézkesen megközelíthető a meredek sziklás parton.
Az eredeti vár 1240 körül épülhetett, pont azért ide, mert a legenda szerint itt állt Arthúr Király legendás vára is egykoron. A falucskától messzebb, meredek sziklafalon felmászva lehet feljutni a szirtekre, ahol még napos időben is élesen megcsaphat bennünket a erős szél.

A történelem vagy mesevilág után az Eden Project, ami igazából a világ legnagyobb üvegházának számító fedett és szabadterű növényparkja, meghökkentő méretű területen helyezkedik el, de szerintünk roppant érdekes, modern, klassz - igazán követendő példa lehetne!!

Végül Plymouth városában szálltunk kompra és hajóztunk vissza a NagySzárazföldre.
Itt aztán Bretaign már ismerősen üdvözölt bennünket a kellemes, lezseren franciás hangulatával.
St. Malo 6 év után is ugyanazzal a bájjal és nagy adag feketekagyló és sültkrumpli-jával fogadott bennünket. Innen már csak a kitartásunkon és erőnkön múlott, mikorra érünk végül haza.

Angliáról nem tudok egészében nyilatkozni, hiszen végül is csak egy pici apró darabját próbáltuk felfedezni. Rengeteg hely vár még ránk… J
Igazán dús, zöld, valóban a zöldnek elképzelhetetlen mennyiségű színárnyalatával találkozik az ember, állatok, virágok, kék ég, vízpart, sziklák, állandóan kellemesen párás levegő.
De egy idő után talán kicsit unalmasnak tűnik, hiányzik belőle „valam”i. Talán az élet apró rezdülései.  
De az is lehet, mi nagyvárosi emberek, akik az állandó pörgéshez és rohanáshoz szoktunk, nehezen aklimatizálódtunk a nyugodt vidéki élethez.
Igaz, itt az emberek nem stresszelnek, köszönik élnek szépen, rendben vannak. Rengeteg külföldi dolgozik, mert szeretnek itt élni. Könnyebb, egyszerűbb, élhetőbb szerintük. És nekik igazán hihetünk.
Valóban itt nem dudáltak ránk, mindenki kedves, türelmes, és mosolygós volt. Persze akadtak páran akik ledöbbentek, hogy mi az anyanyelvünktől eltérő idegennyelvet is beszélünk.
Hiába mondtam, hogy bár a magyar nagyon nehéz nyelv, de túl sokra nem megyünk vele, lévén a világon nem sokan beszélik. J
Angliában az is teljesen természetes, hogy olyan parkolókban, ahol nem óránként lehet fizetni, hanem nagyon időegységekre fizet az ember, ha nem használja ki a kifizetett időt, a kártyát tovább adja újonnan érkezőknek vagy visszarakja az automatába, hogy más is fel tudja használni.
Bretaignban pedig a defibrillátor egyben, egészben, szépen nyugodtan megtalálható a városokban a túristainformáció közelében szükség esetére. És senkinek sem jut eszébe összefirkálni, széttörni, esetleg ellopni.
Sajnos azt kell mondjam fogalmam sincs ilyen szintre Mi Magyarok valaha is eljutunk-e.
Messze még az a bizonyos EURÓPA…

2011. május 8., vasárnap

spenót

Szeretem a spenótot. A spenótot mindig is szerettem, de a sóskát pld rühellem. A karalábét is csak nyersen eszem és van még pár őrültségem.
Tehát szeretem a spenótot. De főzeléknek csak úgy, ahogy Nagyikám készítette mindig gyerekkoromban.
Ha bárhol kérek spenót főzeléket mindig csalódom benne, mert nem olyan, mint amilyet én megszoktam, amit szeretek.
A spenótnak egyetlen hátránya van, hogy mérhetetlenül unalmas a leszárazása.
De pénteken annyira megkívántam, hogy vettem 1kg spenótot. Bár szerencsém volt a piacon, mert találtam olyan fiatal spenótot (lehet más is a különbség még) amit nem kellett leszárazni.
Mivel a Gyerek nem szereti, ma készítettem el ebédre, ti. Ő ma megint versenyen van Agárdon (amit serdülőben megint megnyert).

Tehát a spenótot hideg folyó víz alatt igyekszem megmosni, kicsit lecsepegtetni.
Egy nagy lábosban vizet forralok, ha  már forr a víz beledobok egy nagy kanál sót, és egy evőkanálnyi szódabikarbónát, mert ettől marad meg a spenót szép zöld színe.
Pár perc alatt átfőzöm. Utána hideg folyó víz alatt leszűröm és lehűtöm.
Utána egy deszkán késsel apróra vágom, mint a petrezselymet. Közben pucolok 5-6 gerezd fokhagymát is, és egy csokor medvehagymát is felaprítok.
Egy másik nagyobb lábosban olívaolajat melegítek, rádobok 4 gerezd fokhagymát kinyomva, és a medvehagymát. Picit átpirítom.
Majd ehhez hozzáadom az apróra vágott spenótot is. Hagyom kicsit átforrósodjon, és alaposan felöntöm tejjel. Szórok hozzá egy kiskanálnyi sót is.
Átrotyogtatom.
Ha már alakul, egy csészében hideg tejjel elkeverek 3-4 teáskanálnyi keményítőt, csomómentesre.
Ezt hozzáöntöm a spenóthoz, alaposan átkeverem és hagyom egyet rottyanni.
Még hozzányomok 2 gerezd fokhagymát, ezt is alaposan elkeverem, és végül kevés kb1-1,5 dl tejszínnel dúsítom.
Utoljára hagyom még egy picit rotyogni, de sokat már nem szabad, ha benne van a keményítő, mert akkor elveszíti a sűrítő hatását.
És már kész is.
SZG-nek tükörtojás jár hozzá, én csak simán eszem.
Finom, fokhagymás, egyszerű és kímélő, mivel nem liszttel habarom.
Jó étvágyat hozzá :)

2011. április 7., csütörtök

Pikko takarója

Az elmúlt hetekben, a kardigán befejezése után már hiányzott az esti nyugtató "csináljak valamit".
Igazából a tavaly SZentpyr segítségével meglelt és megszeretett gyönyörűséges angol színakavalkádnyi gyapjú fonalam 14 csodálatos és vidám színben csak várt a sorára.
Azt döntöttem, hogy Gyereknek készítek belőlük egy nagy takarót.
Gyerek a SZínesGyógytalarót is nagyon szereti, hát legyen neki is.
Amikor ezt elmeséltem SZG-nek "látványosan haragosan" megkérdezte, hogy miért pont a gyereknek? Van már a gyereknek olyan, amit csak neki csináltam.
No remélem, majd közös lesz, a sárga kanapéra, mint a másik.
Még a télen kitaláltam egy mintát, hogy milyen legyen a takaró. Mégsem lehet túl mintás és csicsás, elég lesz az is, hogy nagyon színes.

Tehát a maradék színes, de nem túl drága fonalból nekiláttam megvalósítani az ötletemet. AHogy nőtt a mintadarab, rá kellett ébrednem, hogy horgolva nem fog úgy kijönni a minta, ahogy képzeltem.
Ekkor a Gyerekkel közösen kitaláltunk egy másikféle horgolási metódust/mintát.
Azt is kipróbáltam, hogy lássuk az eredményt, illetve össze tudjuk hasonlítani a kétféle módot.
De hát ezt egészen piciben nem volt értelme, mert nem láttuk volna, jó-e az új elgondolás.
A végén egyre nagyobb lett, és színes kockás. Szerintem kicsit patchwork hatású, és vidám.
De hogy valamire azért csak elhasználjuk az amúgy több hibától hemzsegő darabot, az az ötletem támadt, hogy a CSaládban a Legkisebb kapja meg, alvó takarónak, plédnek, bárminek.
Kedden este birtokba is vette, de még nem szokta meg.
Remélem, majd szépen lassan.
Most az én ágyam mellé raktam le neki, hogy ott is legyen egy alvóhelye... :)

A nagy projekten pedig még agyalok, met azért van még ötlet a fejemben.
Próbálkozás folyt.köv:

2011. április 4., hétfő

elől-hátul-oldaltcsíkos színárnyalatos kardi

Már nem is tudom hány évvel ezelőtt (szerintem kb 2-3) az egyik síelésből hazafelé betértünk egy osztrák közértbe.
Ha jól emlékszem talán Eisenstadt-ban.
És abban a közértben megláttam egy nekem nagyon tetsző színösszeállítású színátmenetes fonalat.
Igazából zoknik kötésére való, így elég vékonyszálú.
75% gyapjú 25% polyester.
AZóta csak várt a sorára, hogy kitaláljam mi is lesz belőle.
Közben megláttam vágyaim kardiját még Párizsban 2 évvel ezelőtt, amit persze nem vettem meg, mert sajnáltam rá a pénzt. No ezt a döntésemet azóta is bánom.
Tehát lassan körvonalazódott, mit is szeretnék készíteni magamnak.
Idén ősszel nekiláttam. A hátával kezdtem.
Kb a felénél jártam amikor úgy éreztem túl nagy lesz, és lebontottam. Kezdtem elölről.
Pedig kezdés előtt egy másik kardigánról méretetvéve, próbakötéssel kiszámoltam szépen mindent.
A háta után jött a 2 eleje, ezek viszonylag könnyen elkészültek.
AZután összevarrtam a hátát az elejekkel és jött a sálgallér kötése.
Ez is egyszer elkészült, túl szűknek találtam és ezt is lebontottam.
Második nekifutásra már sokkal jobb lett.
Hiába számoltam folyamatosan, osztottam-szoroztam, valahogy csak nem úgy sikerültek, ahogy gondoltam eredetileg.
Utana jöttek az ujjak. Ezek is elkészültek, bevarrtam őket a helyükre, és nagyon szűknek bizonyult az egész cucc.
No ekkor nagy volt a kísértés, hogy az egészet kidobom, hagyom a fenébe.
De végül is rászántam magam. SZétszedtem és teljesen lefejtettem a 2 ujját is. Ezeket is kezdtem elölről. KőművesKelemenné II.
Végül hosszú hónapok kínlódása után, az időközben elfogyó türelem mégiscsak eredményt hozott. Kb 3 héttel ezelőtt elkészültem a darabbal.
Nekem nagyon tetszik, a Fiúk is dícsérik.
Farmerhez igazán jó, színes pólókkal alatta. AZt hiszem viselve meg fogom még jobban szeretni.

2011. április 3., vasárnap

vitorlás szezon

Igen, igen megnyílt a vitrolás szezon. Ez azt jelenti, hogy ezen a hétvégén van (lett volna) az első verseny Agárdon. Még konkrétabban ez azt jelenti, hogy Apa és Fia péntek kora délután teljes harci díszben és felszerelésben elrohantak a vízpartra.
A tegnapi verseny szél hiányában elmaradt, de edzés volt azért.
Még nem tudom, hogy mára jutott-e nekik szél, de gyanítom, hogy nem.
És mindez pedig azt jelenti, hogy számomra megint, újra elkezdődött a csendes, magányos hétvégék sorozata.
Ezen a hétvégén ráadásul Pikkó sincs itthon, Papival van Börsön tavaszi kertrendezésen. Pikkónak jó, mert legalább egész nap rohangál a kertben, házat őriz, igazi kutyaként élhet.
Nekem meg nagyon fura a csend.
Igaz az utóbbi hónapok iszonyatos tempója után, amit az összecsúszott munkák adtak, amúgy is nagy a kontraszt, most a nyugodt csendes napokon.
Nem is igazán tudok most magammal mit kezdeni. A hajtás utáni pihenés, és a pörgés maradéka ide-oda sodor, de azért nem unatkozom annyira. Majd megint belejövök ezekbe a napokba.
A Fiúk legalább jó helyen, jó levegőn lehetnek, és az a kis mozgás sem lesz ártalmas.
Gyereknek pedig a jó levegő remélem a nagy hosszas márciusi betegeskedés utolsó morzsáit is kipucolja.
Ja és a lényeget elfelejtettem, hogy végre vissza tudott költözni az Egyesület a saját nagy házába! Ami azt jelenti, hogy a nagy agárdi kikötőben laknak, saját házban, bekerített területen. Ráadásul saját büféjük is nyílt.
Na azért az Anya által csomagolt szendvicsek és finomságok csak ott lapultak a csomagban!

ui: Gyerek a vasárnapi első futamot megnyerte, a másodikban sokáig vezetett, de végül negyedik lett. Összetettben így is első lett!

Nem rossz kezdés :)
Rögtön ez idei első versenyen nyerni. (ami kis szeles volt és elvileg nem neki való)

A fotóért külön köszönet: Mag Andrea-nak!
Még több fotó megtekintéséhez: http://www.sailing.hu/galeriak/versenyek_esemenyek_2011/silwell_kupa_agard_(foto_mag_andrea)/

2011. március 23., szerda

babaházak, mackók

 
"EGYKORI OTTHONOK HANGULATA - BABAHÁZAK MACKÓK
Címmel nyílt kiállítás Tiszafüreden, a Kovács Pál Művelődési Központban 2011. január 22.-én a MAGYAR KULTÚRA NAPJA alkalmából.
Az ünnepet dr. Boross Marietta néprajzkutató méltatta, köszöntötte. Szólt a Himnusz szövegének és zenéjének megszületéséről, a nemzeti kultúra fontosságáról és arról, hogy ehhez mit adott hozzá a régmúltban Tiszafüred és az itt élő emberek.
Dr. Drén Csabáné Radó Éva kiállítását dr. Györgyi Erzsébet, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnöke nyitotta meg, mutatta be a művészt, Éva nénit, aki négy éve foglalkozik macik és babaházak készítésével. A hangulatában is különleges kiállítás régi otthonok, üzletek, városok képeit idézi. Az első ház az unokának készült, de nem az ajándékozás volt az elsődleges, hanem azoknak a rég elmúlt emlékeknek a felidézése és megőrzése, melyek lassan távolodnak az ifjúság emlékeivel együtt. Éva néni többnyire barátokkal dolgozik együtt, akik közül meg kell említeni Skultéti Orsolyát, aki a miniatűr ételeket készítette, Simon Krisztát, aki a mackók elkészítését segítette és Tajta Zoltánt, aki a házacskákat állította össze. Néhány textil munkával bemutatkozott Éva néni testvére, Pócsi Gáborné is.
Györgyi Erzsike néni a miniatűrök készítéséhez, alapos történeti hátteret adott. Elmesélte, hogy a kézművességnek ez a műfaja a XVII. században alakult ki, nemes emberek, főurak szórakozása volt. Minél kisebb volt egy-egy tárgy vagy életkép, annál értékesebbnek számított. Bár sokan azt gondolják, hogy ez a kézimunka eredetileg gyermekjátéknak készült, de ez nem így van. Ezek annyira kicsi, finom, gyakran törékeny tárgyak, hogy nem is alkalmasak arra, hogy gyerekek játszanak velük. Radó Éva azt is elmondta, hogy a tárgyak nagyobb részét ő készíti, de egyes darabok ausztriai boltokból kerültek ide. Az aprólékos, nagy figyelemmel összeállított, berendezett házacskák hihetetlen türelemről tanúskodnak. A csodálatos házacskák megtekintése után a legifjabbakat érdeklő maci iskola termeibe leselkedünk be, hosszasabban, és már szinte halljuk is Márkus László kedves mondatait Vackorról, aki az első B.-be járt..."

Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy apró gyermekkorom óta ismerem ezt a különleges Embert, aki ezeket a mackókat és a bahaázak részeit készíti, és aki ezt a kiállítást összehozta.
Régóta szeretnék végre eljutni hozzá tanulni kézimunkázni, patchworkot készíteni, igazából kézzel, ahogy ő csinálja az unokáinak.
Csak megköszönni tudom a sok kedvességet, amellyel már gyerekkoromban is körbevett.
A legjobb, hogy nemrég küldött nekem egy helyes kis saját készítésű mackót, aki azóta is az ágyamtól nem messze, az éjjeli szekrényem sarkánál üldögél és vigyáz rám.
Köszönöm itt is!

2011. március 15., kedd

kokárda

Azt hiszem tavaly tudtam meg, hogy az a kokárda amit eddig hordtunk, az valójában az Olasz kokárda lenne.
Rögtön utána is olvastam/kerestem.
Tehát ha minden igaz, a kokárda színei mindig belülről kifelé olvasandók.
A Wiki szerint anno 1848-ban sokaknak helyes kokárdája volt, de szegény Szendrey Júlia rossz kokárdát készített Sándorának.
Igazából mindegy ki csinálta fordítva (ami bizonyos szempontból csinosabb), de ha egyszer így helyes, akkor gyorsan csináltam a Fiúknak egyedit.
A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.
Az egész nem tartott tovább, mint 10 perc, a biztosítótű felvarrásával együtt.
Persze a biztonság kedvéért van másik is, a fordított szalagból. És van olyan is, amit inkább háromszög alakba fordítottam, így azt hiszem jól van, ahogy van.

2011. március 10., csütörtök

"gáz" van

Hétfőn úgy jöttem haza, hogy már fájt a torkom. SZG a múlt héten volt torokfájós-nyűgös-taknyos. Rajtam kedd reggelre hatalmasodott el.
Bevetek mindent, echinacea, grapefruitmagcsepp, gyömbértea. Igazi gyömbérből, lassú tűzön, 25 percig főzve.
Ma reggel is miután elkísértem Gyereket a buszmegállóig, megsétáltattam Pikkót, vettem fincsi szendvicset a Retek utcai péknél.
Itthon nekiláttam - volna megint gyömbért főzni.
Gyújtom a gázt.
Nincs gáz.
Nem értem.
SZG mondja, valaki kopácsol az ajtónál. Ő már amúgyis indulna. Az ajtónál egy nagydarab "Mester" nagy erőkkel szedi szét a gázórát.
Megkérdezzük tőle: Mégis, mi a frászt csinál?
Mondja, a szomszédunknál nyomáspróbát.
Mondjuk neki: Rendben, de miért a mi gázóránkat szedi szét?
AZt mondja: AZ nem lehet, az nem a mi gázóránk.
Mi: Dehogynem. Jóember, nézze már meg a csöveket!
Mondja: Nézzük mi meg, ott fut ni fent a plafonon a lépcsőházban körbe.
Mi: Igen, de a nádrolót nem húzta fel, hogy mögé is nézzen, ami elrejti a villany és gázórákat.
Mert, hogy ott csinálnak a csövek flikk-flakkot, vagyis kikerülik egymást.
Ő: Ó...@&#@@@@@>#& meg, tényleg...
Mi: Hát igen.
Az egész vissza.
Most meg várhatok, hogy jöjjön a Gázművek és vagy plombálja le újra, vagy cserélje ki a gázórát.
Kelletlenül elnézést kér, de hiába mondom nem egész nap tudok várni a gázművekre.
És ekkor még neki áll feljebb, hogy örüljek neki, hogy kicserélik az amúgy kicsit nyikorgó gázóránkat...

Sajnos, ez még mindig magyarország. igen, kis m-mel.
És valóban úgy tűnik, hogy aki le akar maradni a jövő évi világvágáről jöjjön csak ide, itt mi úgyis legalább 80 évvel vagyunk elmaradva...

2011. március 6., vasárnap

the King's speech

Ahogy sokan jósolták február 28-án a film 4 Oscar díjat nyert meg a 12 jelölésből:
* A legjobb film
* A legjobb férfi alakítás főszerep
* A legjobb rendezés
* A legjobb író, eredeti forgatókönyv kategóriában nyert végül is.
SZG már pár héttel ezelőtt látta, és azt mondta tényleg nagyon durván jó film.
Bármennyire csípem Colin Firth kedves, néha esetlen szexisségét, nem igazán tudtam elképzelni mitől olyan jó ez a film sokak szerint.
Tegnap elmentünk SZG-vel és Dorkával megnézni.
Mit is mondhatnék: nem izgultam végig, nem izzadt a tenyerem, nem ugráltam fel a helyemről, nem takartam el a szemem.
Nem egy mai divatos, vágásokkal tűzdelt, rémesen izgalmas, effektekkel telerakott, CGI világban mozgó film ez szerencsére. Végre valahára!!!!!
Ezek helyett,  ez egy FILM. 
A FILM lassú, régivágású, amolyan igazi kamaradrámát egészen kitűnő színészi alakításokkal, finom képi világgal (ami egyszerű, de gyönyörű képi kompozíciókat jelent) végiggondolt történet.
Aminek ráadásul abszolut hiteles történelmi háttere van. Most, hogy utána olvastam a sztorinak derült ki, hogy a forgatókönyv írója - David Seidler - kb 30 éve szerette volna megcsinálni a filmet. De amíg a "Queen Mom", azaz Elisabeth  Bowes-Lyon (1900-2002) élt, ő nem engedte a megfilmesítést, arra hivatkozva, hogy a téma túl sok érzelmet kavarna fel, fájdalmat okozna.
Szerencsére azóta a film elkészült és a Queen, Elisabeth II. (Elisabeth Alexandra Mary Windsor - 1926.04.21-) megadta az engedélyt, sőt az elkészült filmet jóváhagyta.

Colin Firth kelti életre a királyt, (King, George VI. - Albert Frederick Arthur George Windsor - 1895-1952) aki sohasem gondolta, hogy valaha is az életben király lesz belőle.
Mivel a királyi rangot a bátyja, (Edward Albert Christian George Andrew Patrick David Windsor 1894-1972) örökölte, elsőszülött lévén.
Igazából soha senki sem gondolta volna, hogy Bertie-ből valaha is király lesz. Legkevésbé saját maga.
A rémes érzelemmentes gyermekkor, a szabályok, a fájdalmas testi korrigálások, a kötelező programok alakították ki a 4-5 éves kisfiúban a dadogást, és a félelmet.
A filmben is láthatjuk mennyire fél, milyen fizikai fájdalmat okoz saját magának a dadogás. Szegényt hiába próbálják gyógyítani, kúrálni, a folyamatos kudarcok, a nép előtti szégyenteljes leégés egyre csak fokozzák a betegségét, a rettegését.
Igazából egyetlen ember van aki hisz benne, és aki segíteni szeretne rajta, a felesége. 
Aki addig jár orvostól-orvosig, keres és kutat, míg rátalál egy angliában élő, ausztrál serfőző vidéki színész fiára, aki a háború után a sebesült katonákat gyógyította speciális terápiájával.
Bertie és Lionel kapcsolatára, és a terápiára épül a film.
Sokszor megható, sokszor idegesítő, sokszor nagyon feszült, sokszor nyers és durva, sokszor megalázó.
De két ember harcát és kűzdelmét látjuk végig a filmen. Mindkét ember ugyanazért kűzd, Bertie győzelméért saját maga és a betegsége felett.
Pár nagyon helyes és megható jelenet, ami igazán kedvessé teszi a filmet: Bertie a hivatalos királyi kinevezését követően hazamegy és a kislányai már nem is ugorhatnak a nyakába, hanem visszafogott pukedlivel köszöntik, és nem is mernek odamenni hozzá.
Vagy amikor Lionel, a lakásában beszélget a KirályiPárral, és a felesége hamarabb ér haza, a nappaliban Őfelségét találja teázva.
De nem akarom az egész filmet és a poénokat lelőni.
Érdemes megnézni. Érdemes akár többször megnézni.
Colin Firth megérdemelte az Oscart, és sajnálom, hogy Geoffrey Rush nem kapta meg.

2011. február 22., kedd

hajtás-pajtás

Igaz, ami igaz, ide az utóbbi hetekben nem jutok már el.
Egyrészt mert kimegy a fejemből egyszerűen, másrészt meg a nap végén örülök, ha becsukom a gépet.
Na lássuk csak mik történtek:
Volt központ felvételi írásbeli Gyereknek. Nem volt könnyű, de akadt olyan zseniális gyerek, akik majdnem teljes pontszámot tudott elérni. Nem aMiGyerekünk.
Azt hiszem, hgy ő beletartozik a nagy átlagba. A pláne az egészben, hogy Papi-n is kifogott a matek felvételi, pedig ha valaki ért hozzá, az ő.
Namármost a felvételi pontszámokat és a jelentkezéshez szükséges előző osztályzatokat minden suli másképp számolja. Úgy láttuk, hogy már a felvételi adatlap kitöltéséhez és megírásához is minimum diploma kell, annyira bonyolultra sikerült.
Na  felvételik beadva. Tegnap volt a SajátSUliban már a szóbeli felvételi is. ELvileg jövő hét közepére az eredmény is meglesz.
A másik suliból még várjuk a szóbeli időpontról az értesítést.
Tehát Gyerek tanul(na) ezerrel.
Mindeközben a KisHadiszállásról a VitorlásClub végre visszaköltözött a NagyHázba! Juhééé! Nemsokára kezdődik az évad!!!

SZG rengeteg dolgozik, elkezdődött a következő szemeszter is az egyetemen, a munka mellett.
Mindeközben pedig a múlt héten pár napra NagyKalandra vállalkozott a MiGyulánkkal és Omar-ral együtt.
Legalább volt pár jó napja neki is. Élménybeszámolót itt található!

Nekem pedig pörögnek a napok-hetek, lassan a hónapok is.
Egyre több munka fut be, ami jó, csak néha összecsúsznak.
Közben azért beugrik pár tanfolyam is. Néha a fejem helyén csak egy üres semmi.
Ha sikerül eljutok a kedvenc FőzőSulimba is egy kis okulásra.
De általában marad a kapkodás és a "hűha" érzés, ha valamit elfelejtek.
Mint például ma...

2011. január 5., szerda

Majdnem FTS, azaz fokhagymás-tejfölös-sajtos lepény

Biztosan sokan ismerik a KisRókus utcában a Marxim nevű létesítményt. Többek között a lepényeiről is híres. Mi nagyon szeretjük az FTS-üket, azaz fokhagymás-tejfölös-sajtos lepény.
Ők ezt olyan pitaféleségben (kenyércipóban)készítik, és azt töltik meg a finomságokkal.

Tegnap gondoltam egy merészet, előkotortam az egyik kedvenc Nigella szakácskönyvemet (Hogyan váljunk házi istennőkké?).
Gyorsan megkerestem a feketeköményes kenyérkéjét.  Majd a biztonság kedvéért az előtte lévő focaccia-szerű receptjeit is.
No és hát ezekből mind és a kútfejemből kreáltam ezt a saját FTS-t.
A tegnap esti vacsinál nemcsak a Fiúk, hanem a FogadottHúgom és SZG FogadottÖccse is teljes csendben majszolták.
Szerintem is finom!

3 gerezd fokhagymát lereszeltem egy kis tálkába. Hozzáöntöttem egy kevés napraforgóolajat, mert sokkal jobban kijön a fokhagyma íze nem olívaolajban.
(ez abban az esetben is igaz, ha tzatzikihez reszeljük le a fokhagymát)
Picit hagytam állni benne, majd hozzántöttem egy kis doboz joghurtot és egy kis doboz tejfölt is, és 1 evőkanálnyi olívaolajat is. Ezt a szószt hagytam szépen csendben összeérni.
A kenyérsütőgépbe bekészítettem 3 evőkanál joghurtot, 4 evőkanál olívaolajat, 3 dl meleg vizet.
Hozzáadtam 2 teáskanál sót, 1 teáskanálnyi cukrot is (az élesztő miatt).
Beleszórtam egy nagy maréknyi őrölt oreganót is.
Belemorzsoltam fél kocka friss élesztőt.
Hozzászórtam 100 gr réteslisztet,
1 evőkanálnyi sikért (ettől sokkal jobb lesz a kenyérfélék állaga)
és még 500 gr sima fehérlisztet.
A gép tészta programjával szépen összedolgoztattam, majd hagytam pihenni.
EZ a gépben kb 1,5 óra (de a gép sokat hagyja pihenni a tésztát).
Egyébként egy kis vájdlingban is simán gyorsan össze lehet gyúrni, letakarni és hagyni 1 órát pihenni.
Amikor szépen megdagadt a tészta, lisztezett gyúródeszkán alaposan átgyúrtam.
Hurkát formáztam belőle és felvagdostam kb 13 részre.
A részekből a sodrófával kisebb tojás alakú lepénykéket nyújtottam.
Majd őket is letakartam és amíg a sütő előmelegedett, hagytam még pihenni őket.
Közben 1 egész tojást elkevertem 2 teáskanálnyi joghurttal és 2 teáskanálnyi olívaolajjal.
AMikor a sütő már forró lett (250 fok), akkor mindegyik lepényke alját és tetejét is megkentem a joghurtos tojással, majd közepét majdnem a szélekig a fokhagymás-tejföllel. Raktam rá még mozzarella karikákat és végül megszórtam egy kis reszelt parmezánnal.
És már ugrottak is be a forró sütőbe. Kb 20 perc alatt szép pirosasra megsült a sajt és a lepényke is.
AZon melegében hozzáláttunk, és hamar elfogyott az első adag.
A maradékot letakartam egy vászon konyharuhával. Ma pedig ami maradt bekerült egy kis zacsiba.
Még most ebédre is finom.
Érdemes kipróbálni!!!
Jó étvágyat! :)

2010. december 25., szombat

Karácsony

Ady Endre: Karácsony

 

Úgy érzem ez a gyönyörű vers fejezi ki igazán a Karácsony üzenetét.

Boldog Ünnepet Mindenkinek, sok szeretettel!

2010. december 23., csütörtök

xmas

Minden Kedves Erretévedőnek szívből kívánok Békés Ünnepet és Vidám Új Esztendőt!

 

2010. december 14., kedd

nyafogás

Ha tehetném, (ha lenne varázserőm) akkor most hirtelen megállítanám az időt, úgy jó 2 hétre legalább. Ez idő alatt talán végre meggyógyulnék, és be tudnám hozni a lemaradásomat a karácsonyi előkészületek terén. IS.
Vagy esetleg talán saját magammal szemben is. És végre egyenesben lennénk Én és Én.
Nem szeretném, de úgy tűnik, idén teljesen rendhagyó karácsonyunk lesz. Nem lesz meg a rengeteg süti. Egyszerűen lehetőséget és időt sem látok rá, másrészt ahhoz végre egészségesnek és energiával telinek kéne lennem.
Na de már ez is haladás, hogy bevallom magamnak, hogy lehet idén nem lesz a szokásos menet.
(szerintem a vilgá legnehezebb dolga az embernek saját magával kijönni)

2010. december 6., hétfő

adventi vásár a Rosinante-ban

El kell mesélnem, hogy a tegnapi adventi vásár nagyon jól sikerült!!! Szerintünk.
Még ha nem is fogyott el az összes portéka, de sok- rengeteg és még ennél is több kedves emberrel, kisgyermekkel, felnőttel volt alkalmunk találkozni.
Rögtön reggel a készülődés alatt nagyon jót beszélgettünk Kaldeneker Gyurival. Ilyen indítás után a nap többi része sem telhetett másként! :)
Mit mondjak nem semmi Fakanál Évával  együtt árulni a portékánkat. Nagyon kedves gesztusként kaptunk tőle is kóstolót, amit természetesen mi is egy kis mézessel viszonoztunk. (Este itthon SZG hallkan majszolgatva dícsérte, hogy biza isteni volt a keksz!)
Délután pedig MackóMama családjával volt alkalmunk beszélgetni, ismerkedni. Az Ő legnagyobbika és NagGyerek pár perc alatt teljesen egymásra hangolódtak. Én pedig a Kistündér Csillagszemében vesztem el. Kapott is egy MézesANgyalt, hogy legyen aki vigyáz rá. :)

A legédesebbek a legkisebbek voltak. Jó páran vettek egyet-egyet a mézesből futottak egy kört, majd újból visszatértek a mézesekhez. Majd újabb kör következett, amit újabb és újabbak követtek egészen addig, amíg a Szülőknek volt kedvük utólag fizetni a fogyasztást.
A kicsik hümmögve vagy cuppogva adtak hangot a megelégedésüknek, hogy biza a mézeskalács nemcsak szép, de finom is. :)
A kissé bizonytalan felnőttek pár falat kóstoló (SZG szuper ötlete volt a kóstoló kínálása-nekem eszembe sem jutott!) után végül elismerték, hogy tényleg finom.
Valahogy úgy tűnt, mintha sokan elvesztették volna a hitüket abban, hogy létezik még ehető, puha és finom mézeskalács.
Persze akadt olyan nézelődő is, aki közölte ezt ő is meg tudja otthon csinálni.
Vagy ez túl szép ahhoz, hogy megegye és megvegye.

Szerencsére volt több olyan kedves érdeklődő aki kérdezett mitől puha és mitől lesz szép a fehérje díszítés. Aki bátor volt és kérdezett, reményeim szerint kedves és kielégítő választ kaphatott tőlünk.
Pár Fiús ANyuka hiányolta a mozdony, a kisautó és a híd formákat. :)
Jövőre majd igyekszem ezeket az igényeket is kielégíteni. (Persze csak akkor, ha hívnak megint)
SZG és a NagGYerekem egész nap kedvesen, figyelmesen és nagyon lelkesen segítettek. Estére őszintén bevallom alaposan elfáradtunk mindhárman. :)
A vendégseregről pedig a HázUra és csapata gondoskodott finom babgulyással, sült kolbásszal, mennyien finom kemencés lángossal, forratlborral és még ki tudja milyen étkekkel.
Az egész nap hangulata nagyon kedves, családias volt.
Sok jó emberrel, jó energiákkal, sok mosollyal és lelkes csapattal.
Nagyon köszönjük a lehetőséget!!!
Hajrá Rosinante!
A fotókért külön köszönet Zebunak :)

2010. december 2., csütörtök

Mézes az Adventi Vásárra

A hétvégi Rosinante-s ADventi Vásárra sütöttem megint a szokás mézeskalácsomból.
Nem is néztem meg a régi bejegyzésem, de most láttam, hogy anno rosszul írtam a szódabikarbóna mennyiségét.
Most tehát javítva.
Portékának 25 tepsinyi sült, az kb 3x-os mennyiség.
És nekem nagy tepsim van. Egész kedden ezt sütöttem.
És egész tegnap ezt díszítettem és még nem vagyok készen.
Közben amit tudtam itthonról intézni, azt intéztem.
De most megyek dógozni.

1 kg liszt (lehet, teljes kiőrlésű is)
25 dkg cukor
35-40 dkg méz
25 dkg vaj (margarin)
2 tojássárgája 
1 teáskanálnyi szódabikarbóna
1 csipetnyi só
mézeskalácsfűzerkeverék (fahéj, szegfűszeg, gyömbér)
(én mindig adok hozzá reszelt citromhéjat is)
1 egész tojás a kenéshez

A lisztet, a szódabikarbónát, a sót, a fűszereket összekeverjük egy nagy tálban. A közepére egy mélyedést készítünk és belepottyantjuk az egész vajat (margarint).
A mézet a cukorral felfőzzük és forrón a  vajra (margarinra) öntjük. Ha már hül kicsit, beletesszük a sárgákat is, és még melegen összegyúrjuk. Hagyjuk egy kicsit pihenni, összeérni.

Alaposan kinyújtjuk kb 3-5 mm-re, kiszaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. Megkenjük a felvert egész tojással. Mandulával, mazsolával, szezámmaggal díszíthetjük. 200 C-on 6-8 perc alatt kész. Vigyázni kell, mert gyorsan sül, nehogy megégjen. Amíg meleg, addig kell kiszúrni, hogy fel lehessen fűzni. Ha kihűlt akkor cukorral elkevert tojásfehérjével is lehet díszíteni. A fehérje íróka elkészítése  elég türelem és időigényes. KB 1 fehérjéhez kell 20-25 dkg kétszer átszitált porcukor. Evőkanalanként adagolva a fehérjéhez, miközben gyorsan igyekszünk felverni. Időnként adunk hozzá pár csepp citromlevet. Ez adja majd a keménységet. AMikor a habverőről már simán csíkban nem folyik, akkor jó. Elég sokáig kell keverni és verni, hogy elérjük ezt az állagot.
Utána lehet papírírókáa tölteni, vagy egyszerű uzsonnás méretű kis neylonzacskóba. Ha az utóbbit választjuk, a zacskóba töltés után az egyik sarkába nyomjuk a fehérjét. Azt a sarkot egy hegyes spékelőtűvel kiszúrjuk, de ne legyen túl nagy a lyuk, mert akkor nem szép a rajz. És neki lehet látni az alkotásnak! Határt csak a képzelet szabhat... :))
A mázat hagyni kell kicsit száradni. Én legalább 1 éjszakát hagyok neki. Utána zacskózható, dobozolható a szépséges mézes.

Színes arany, ezüst cukrokkal, színes tortadarával lehet megszórni, esetleg csokimázba mártogatni.
pár kedvenc formám és díszítésem: